Történetünk

Remények a rendszerváltás után

1988-ban járunk a balatonakarattyai Piroska nudista kempingben, ahol egy kis strandi büfét béreltem és vezettem. Útban hazafelé mindig megálltam Balatonkenesén a strandon barátomnál Ferinél, aki ekkor a strand üzemeltetéséért volt felelős (és a mai napig még mindig). Ezen látogatások során rendszeresen szóba került, hogy a strand sarkán található kis kocsmát milyen jó lenne üzemeltetni.

Korábbi kisebb üzletek és kocsmák üzemeltetése után, valamint rengeteg vendéglátós tapasztalat birtokában arra jutottam, hogy megszerzem ezt a kis balatonkenesei helyet.

Két évre a szocializmus végével elkezdődtek a privatizációs tárgyalások. Ekkor a Veszprémi Vendéglátó Hivatal tulajdonában álltak a vendéglátó egységek nagy részei, beleértve az akkori Vadkacsát is.

em kellett sokat várni az első privatizációs tárgyaláson a balatonfüredi Mackóra és a balatonkenesei Vadkacsára lehetett licitálni. Szerencsére nem volt túl nagy tolongás, így első licitálóként sikerült megvásárolni 6 millió forintért, bár a megvétel így sem volt könnyű. Akkoriban a hitelfelvétel maximalizálva volt 5 millió forintig, ha nem állt rendelkezésedre nagyobb önerő. Testvérem (továbbiakban: Hege) segítségét kértem, hogy együtt megvásároljuk az üzletet. Az én 5 millió Forintos hitelemmel és Hege 1 millió forintos hitelével tudtuk közösen megvásárolni a Vadkacsát.

Kezdeti nehézségek

Az első év nagy reményekkel indult. Azon volt a teljes fókusz, hogy az étterem a nyárra elkészüljön, ami többé-kevésbé meg is lett, de az engedélyeket csak augusztus legvégére sikerült beszerezni. Így az első nyár nem hozta az elvárt reményeket. Sajnos a gyenge nyári bevétel miatt a hitelt nem tudtam fizetni, azért 1 éves haladékot kértem.

A telet valahogy ki kellett húzni, és szükség volt még pénzre is a következő év elindításához, ezért autóimport bizniszbe kedztem (amit a mai napig előszeretettel és hobbiból csinálok). Németországból autókat hoztam be Magyarországra, elintéztem a papírokat és eladtam. Olyan jól ment ez a tevékenység, hogy erős tőkére tettem szert és bátran neki tudtam állni a következő évnek.

Amikor egy biznisz beindul

A második évtől testvérem Hege és több nagyon jó ember csatlakozott a csapathoz akikkel ma is jó kapcsolatot ápolok. Nagy lelkesedéssel vágtunk neki a szezonnak. A Brillantin nevű tíz tagú rock and roll zenekart hívtuk el, akik rendszeresen zenéltek. Az étterem folyamatosan tele volt és a vendégek sorban álltak az asztaloknál.

Ez a bevétel adott egy olyan anyagi biztonságot, hogy tudtam fizetni a hitelt és félretenni pénzt, hogy a jövőben majd visszaforgassam ezt az üzletbe. Teltek az évek és a forgalom növekedett, úgy éreztem jó lóra tettem ezzel a balatonkenesei kis étteremmel, de azt éreztem többet is ki lehetne ebből hozni. Egy emeleti panzióról álmodtam.

A korábbi hitelemet nem sikerült teljesen visszafizetnem ekkor, ezért az volt a tervem, hogy felveszek egy nagyobb hitelt amiből visszafizetem a korábbi tartozást és elkezdem megépíteni a panziót valamint új teraszt építek. Ekkor még nem tudtam, hogy egy ekkora összegű svájci Frankos hitelből később nagy problémáim lesznek.

A fejlődés és a vele járó nehézségek

Többé-kevésbé sikerült megvalósítanom az elképzeléseimet, azonban a pénz nem volt elég a panzió befejezéséhez, de a terasz elkészült. Az emeleti rész kihasználása képpen diszkót nyitottunk a felső szinten, ami egy kis anyagi segítség volt számomra.

A nagyobb felújításokat kezdetben vállalkozóknak adtam ki, akik sok esetben nem az elvárt módon végezték a dolgukat, ezért kénytelen voltam mélyebbre ásni magamat az építőiparban. Így a szezonon kívül én saját kezüleg és barátok vagy rokonok segítségével valósítottuk meg elképzelésemet.

Visszagondolva ez rengeteg tapasztalatot hozott számomra, nem ütközök már olyan műszaki problémába amit ne tudnék megoldani, és ezt köszönhetem az akkori szorgalmamnak.

A fiam manapság internetről tanulja meg az elsajátítani kívánt tudást, én azokból a magazinokból és leírásokból tanultam meg burkolni amit németországban vettem két kocsi vásárlás közben.

Annyira hittem a panzió sikerében, hogy az étterem üzemeltetésére nem jutott elég időm, ezért azt kiadásra kínáltam. Pár éven keresztül ekkoriban más üzemeltette az éttremet, hogy én a panzió felépítésére koncentrálhassak, utólag ez nem volt jó ötlet, de akkor ez tűnt logikusnak.

Ekkor tudtam Veszprémben vásárolni egy kis hamburgerezőt, így a megélhetéssel nem volt gond.

A panzió építése jól haladt azonban ekkor váratlan fordulat jött a gazdaságban.

A gazdasági válság szomorú valósága

2008-ban váratlan fordulat jött el mindannyiunk életében. A korábbi svájci Frankos hitelemnek több mint a felét már visszafizettem, de az infláció miatt a visszafizetendő hitelem megsokszorozódott. Ez egy nagyon nehéz időszak volt számomra és sok vállalkozó társam számára is. A panzió építését félbe kellett hagynom ekkor és több meglévő ingatlanomat eladtam áron alul amiket küzdelmes munkával megszereztem idáig.

Éveken keresztül kitartóan dolgoztam azért, hogy az akkori helyzetet megoldjam és fizetőképes legyek, nehogy a bank elvegye az éttermet. Lassan sikerült helyrehozni a dolgokat és a panzió építését is tudtam folytatni ami elkészült 2014-re.

Egy újabb lendület

A szállásadás meghozta a reményeimet, igény volt rá már az első évben, ezért ismét nagy erővel és új lendülettel kezdtem el dolgozni.

A vendéglátás helyzete és a vendégek szokásai kezdtek átalakulni, már kevésbé szívesen ültek be a strandolók az étterembe. Ezt időben észrevettem és a strand felé a terasz egy kihasználatlan részéből kialakítottam egy fagyizó/ hamburgerezőt, a mai Vadkacsa Strandbisztrót.

Ez a három terület biztos bevételt generált számomra. A profitot a deviza hitel visszafizetésére és az üzletem fejlesztésére költöttem. A legjobb gépeket szereztem be a konyhára, a fagyizóba a legkorszerűbb fagylaltgépet vásároltam meg és még sorolhatnám, hogy mennyi minden vettem azért, hogy a hozzánk betérő vendégeket minnél jobb minőségben ki tudjuk szolgálni.

Kora reggeltől késő estig tartó munka napjaim voltak éveken keresztül, hogy mindenből a legjobbat tudjam adni és a hiteleket vissza tudjam fizetni, amivel jól is haladtam, de az egészségem látta ennek kárát.

Az igazi válság helyzet

2016 májusa hozta el számomra a mélypontot. Rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak a nyelvem gyökén. Soha életemben nem dohányoztam, nem ittam rendszeresen alkoholt… kerestem az okát miért történik ez velem, de nem volt rá magyarázat.

Egyszerűen csak ez következett. Hátra kellett lépnem, a kemoterápia és a sugárkezelések mellet nem volt erőm dolgozni. 100%-ban a felépülésre kellett koncentrálnom. Fiam ekkor töltötte a 21. évét és már több nyáron is besegített a munkába, rá hárult a felelősség ami addig az én vállamat nyomta.

Feleségem támogatott és öntötte belém a lelket, az egész család és a barátaim a segítségemre voltak, hogy felépüljek. Az év végére számtalan kezelésen átestem, de sikerült megállítani a rákot. 30 kilóval és egy rosszindulatú daganattal lettem kevesebb az év végére, de az életkedvemet nem vehette el ez a fordulat.

Generációváltás lépésekben

A betegségem után fel kellett ismernem, hogy a kezdeti kis kocsma már nem egy ember számára elvezethető vállalkozás. Fiammal együtt folytatjuk tovább a munkát akivel gyorsabb feljlődést tudunk elérni ketten, és jelenleg is ebben a formában működünk.

Az utóbbi években közös erővel több pályázatot is megnyertünk és a vendéglátó egységünk minden területét magasabb szintre emeltük.

Ezzel a fejezettel talán elértünk a Vadkacsa történetének kezdetétől a mai napjáig, de abban biztos vagyok, hogy a jövőben lesz még néhány fejezet.